{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Háztartás, házimunka

by - csütörtök, július 28, 2016

Tizenévesen úgy gondoltam, hogy az egyik legutolsó dolog, amiről szeretnék bejegyzést írni, egész biztos a házimunka lenne. Gondolom nem túl meglepő, hogy néhány évvel ezelőtt ez a téma, hogy úgy mondjam, nem állt az érdeklődésem középpontjában (bár persze tudom, hogy vannak nagyon precíz tinik is, de azt hiszem, az a ritkábbik eset). Viszont az évek telnek, én önálló életet kezdtem, egy éve már életem párjával éldegélek, így lassanként ez a téma is központivá vált a számomra.


Ahogy az ember a sajátjáért lesz felelős, tényleg megváltozik a hozzáállása mindenhez, pedig én ezt nem akartam elhinni anyukámnak, de persze ebben is tökéletesen igaza volt. Nem azt mondom, hogy tiniként egy vadmalac is megirigyelte volna a disznóólat körülöttem, mert ez azért nem igaz, mindig igényes voltam a környezetemre, de amíg él az emberben az a tudat, hogy van, aki megcsinálja helyette, könnyen feledkezik meg a teendőkről.


Nnna, mióta nincs, aki megcsinálja helyettem, bevallom, anyukám pedantériája ragadós. Azt persze nem állítom, hogy nálunk mindig minden patyolat és az élére van állítva, mert azért túlzás lenne. Hiszen vannak napok, amikor az embernek két kanalat sincs kedve arrébb rakni, nemhogy megfogni a porszívót, de hetente egyszer biztosan áttakarítom az egész lakást, a többi napon pedig ügyelek arra, hogy a tisztaság és a rend megmaradjon. Tényleg igyekszem rendet tartani, bár abban kicsit gyengébb vagyok bevallom, életem párjával egyetemben. De már eljutottam én is arra a pontra, hogy nem tudom elviselni magam körül a koszt (a kis koszt sem), vagy ha mindenhol van minden, szóval ha nincs is derékszögbe és élére állítva az egész lakás, de azt azért tartom, hogy ha valaki beesik az utcáról, akkor nyugodtan bejöhessen úgy, hogy én ne kapjak agyérgörcsöt attól, hogy vajon mit gondolhat rólam na meg a lakásban uralkodó állapotokról. A párom szerint túlzásba viszem, szerintem meg ez így normális, de mondom, lehet, hogy túl sokat örököltem anyutól, aki tényleg mániákusan ügyel a tisztaságra. 


Takarítani tehát szeretek, de amitől hidegrázást kapok az a vasalás és a mosogatás. Muszáj csinálni, tudom, tudom, de mindig óriási lelki felkészülést igényel odaállni a vasalni valóhoz, vagy a mosogatóhoz. Életem legszebb napján valószínűleg egyszerre kapnék egy mosogatógépet és belépőjegyeket az orlandói Harry Potter Parkba. Igen, ezt így tudnám elképzelni azt hiszem. 


Főzni és dekorálni viszont egyenesen imádok, illetve a mosás és a teregetés sem okoz problémát. A bevásárláshoz bevallom el tudnék fogadni egy kis autót, hogy a zsugor ásványvizeket ne mindig akkor kelljen hazaszállítani, amikor egyikünk rokonai meglátogatnak bennünket, illetve hogy ne mindig csak annyit vegyek, amennyit elbírok, hanem amennyi cuccra ténylegesen szükségünk lenne. Összességében egyébként azt hiszem bírom ezt a háziasszonykodást, egészen jó buli és állítólag nem is vagyok rossz benne (köszi Gyuri, puszi). Jó érzés gondoskodni magamról és róla is, imádom amikor meg van veszve a kajáimért, amikor másoknak dicsér, na meg amikor a szemembe. Szóval nincs gondom ezzel a helyzettel, sőt, úgy érzem egyre jobban élvezem.

A többiek bejegyzéseit itt találjátok: 

You May Also Like

0 megjegyzés